:(:)

Mondok egy jó és egy rosszat. Akkor kezdem a rosszal: ezt a blogot egy időre félreteszem (nem tudom, hogy meddig). A jó hír viszont az, hogy ott van a másik blogom --> lizielete.blogspot.com . Szóval ha akartok történetet olvasni tőlem, akkor nézzetek át oda! Sziasztok!

2. rész

-Képzeld nagy hírem van! - mondta izgatottan.
-Megkérték a kezed?
-Ajjjj Liz hagyjál már! - röhögött - Kapok egy kiskutyát!
-Hűűű azta! Tényleg? De jó! Mikor? Milyen fajta lesz? Hogy engedte meg apukád? Bocsi, tudom kicsit sok volt ez a kérdés... De azért mégis hogyhogy? - izgultam föl teljesen.
-Hát, holnap kapom meg, ezért kérdeztem, hogy jó-e neked (persze tudtam, hogy tuti jó, mivel nem szokott neked se programod lenni)....
-Köszi - vertem egyet a vállára.
-Na, szóval egy yorkit kapok!

-Jajj de mázlista vagy!!! - visítottam, mert ez az egyik kedvenc kutyafajtám a westie után - Apukád?

-Hát, tudod..... izé..... szóval azért engedte meg...... mert tudod.... - könnyes szemmel mondta.

-Tudom - vágtam a szavába, és nekem is könnyes lett a szemem.

Blankának 1 éve meghalt az anyukája.... Azóta az apukája mindent megad neki, hogy boldogabbnak lássa, de ő is tudja, hogy ezt soha nem tudja majd felfogni. Andrisnak (az apukájának) is nehéz volt megemészteni ezt a hirtelen halált, de  Blankának még nehezebb volt. Egy lánynak elég nehéz felnőni egy anyuka nélkül....

Láttam, hogy Blankának egy könny folyik végig az arcán. Ettől automatikusan nekem is. De aztán a végén mindig én terelem el a témát, és akkor igaz, hogy nem nevetünk, de legalább nem potyognak a könnyeink. Szóval most is ezt tettem.

-Na, és még mesélj valamit a kutyusról! - töröltem le a könnyeimet.

-Hát.... egy... kihisláhány lesz - szipogta, de lassan megnyugodott - És tök ingyen van, pedihig fahajtiszta meg minden. Mondjuk még majd be kell oltani, meg olyan hülye csippet kell rá tenni, tudod, amit most vezettek be. 

-Annyira mázlista vagy! - aztán hirtelen kijavítottam magam - Ööö.... Mármint tök jó, hogy lesz egy kutyád! És hova megyünk érte?

-Nem messze. Itt van a második ker.-ben - magyarázta - És azért van ingyen, mert a kutyulit (aki szülte a kutyákat) az utcán találták, és befogadták. Aztán egy éjszaka kiderült, hogy vemhes, és nem tudnak mit csinálni a kiskutyákkal, ezért tele van vele az internet, hogy KÖLYÖKKUTYÁT INGYEN ADOK! AKI SZERETI A YORKIT, AZ AZONNAL JELENTKEZZEN! (AKÁR KETTŐT IS ELLEHET VINNI)! Blablabla - emlékezett vissza arra amit olvasott - ha neked is kell, akkor szólj anyukádnak. Az enyémen kívül már csak 2 maradt. Egy szuka és egy kan.

-Hát, én szívesen elvinném az egyiket, csak otthon nem engedik meg...

-Néha a te szüleid is lazíthatnának!

-Tudod, hogy nem tudnak.

Becsöngettek. 

Ebben a suliban úgy van, hogy nem 4 osztály van, hanem 5. A kilencedikesek más néven nulladikosok, és heti 12 választott nyelvórájuk van (lehet németet, angolt, spanyolt vagy olaszt választani, de én az angolt választottam) plusz még heti 2 óra másik nyelv. Elég kemény most az évünk (mivel kilencedikesek vagyunk) de pozitívum, hogy csak heti 1 matek, 2 magyar (nyelvtan, irodalom) és ennyi. Tök király. 

Én felmentem az angolosokkal, Blanka pedig a spanyolosokkal ment, mivel ő folyékonyan beszél angolul és olaszul (egyszer egy nyáron kint volt New York-ban a nagynénjénél, és olasz volt az anyukája).

Szereplők

Itt van az összes főszereplő, és ahogy elképzelem őket:

Alíz: ő a fő-fő szereplő, az övé a napló, Liz-nek becézik

 Blanka: Alíz legjobb barátnőja

 Afrodité: a "gonosz Barbi baba", a suli legmenőbb csaja, Dittinek becézik

 Alex: a suli legmenőbb pasija és egyben Ditti fiúja, minden csaj odavan érte (de Liz nem)

1. fejezet

Sokszor gondolkoztam azon, hogy milyen is lehet menőnek lenni. És mindig arra jutottam, hogy inkább maradok az én helyemen, az átlagon. Ahol nem piszkálnak, de a suli fele még arról sem tud, hogy létezem... Szóval, semmi kedvem nincs olyannak lenni, mint pl. a suli legmenőbb csaja, Afrodité, aki az évfolyam társam. Jó, azért van egy kis tekintélye, mert minden nyomi fél tőle, de én erre nem lennék annyira büszke... Aztán ott van a pasija, Alex, akivel teljesen összeillenek. Csak az a különbség közöttük, hogy Alex tud jó fej is lenni (ritkán, de tud), és nincsen annyira elszállva magától mint a drága kis Ditti (igen, így szokták becézni Afroditét, de szerintem találóbb a Barbi baba név).
Magyarul nem akarok olyan lenni mint ők. Nálunk a suliban úgy van, hogy a nyomik megpróbálják elkerülni a menőket, és cserébe ők nem szekálnak minket. Így válunk átlagossá. Persze első nap mindenkinek van egy bakija, amikor még nem ismerik a terepet. Nekem is volt és, hát brrrr.... nem volt valami felemelő élmény, amikor egész nap a takarító szertárban dekkoltam, és csak akkor jöhettem ki, amikor egy takarító jött. Nem tűnt túl meglepettnek, csak legyintett és azt mondta:
- Biztos új vagy, mert téged még nem láttalak Ditti fogságában.
 Aztán kiengedett, és otthon inkább nem számoltam be a szüleimnek erről a kis "raboskodásomról".
Persze, hogy nem is köphettem be őket, mert:
1. az túl gyerekes lett volna
2. akkor valami sokkal rosszabbat tettek volna, mondjuk belenyomták volna a fejem a vécébe (igen, nagyon is képesek rá!)
3. annyira nem is volt borzalmas az a szertár, mivel szeretem a vegyszer szagot, volt nálam kaja és ital, csak a pisiléssel volt egy kisebb gondom, de nem csináltam belőle nagy ügyet
Egyébként ez már fél éve megy (most vagyok kilencedikes), és ha eddig kibírtam, akkor ezután is kifogom.
Reggel fél 8-kor indultam. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és ezeket hallgattam:
Taylor Swift - Everything has changed ft. Ed Sheeran, Bridgit Mendler - City lights, The Saturdays - What about us
Hamar beértem a suliba, mivel csak 10 percre van. A barátnőm, Blanka mire beértem, már bent volt.
-Szia - köszöntem neki és leültem mellé.
-Hello. Olvastad a mai újságot? - én csak megráztam a fejem. - Akkor ezt muszáj lesz megnézned! - bökött az egyik cikkre.
-Neeeeeeee! Nem mehet szét a Girls Aloud!
-Tudtam, hogy ezt fogod mondani...
-De ők voltak a kedvenc együttesem! - nyafogtam.
-Én is bírtam őket. Amúgy nem akarsz holnap átjönni hozzám?
-Az milyen nap is? Ja péntek. Hát, hmmm... aznap pont nincs programom - hülyültem.
-Tényleg? Az jóóó! Reménykedtem benne, mivel nekem is csak az az egy szabad napom van - és akkor kitört belőlünk a röhögés. Nem érdekelt, hogy feloszlott a Girls Aloud (na jó talán egy picit). Ezért szeretek Blankával lenni, mivel ő mindig tudja, hogy kell igazi barátnak lenni. Együtt tud érezni velem, akár sírni, de a végén mindig csak szakadunk a nevetéstől. Nem tudom, hogy ezt a kedvességet hogy tudom majd meghálálni neki, de még gondolkodok rajta. És ŐT IMÁDOM A VILÁGON A LEGJOBBAN!